Mesebeli hétvége a Börzsönyi ékszerdobozban –
Álmomban sem reméltem volna, hogy a Börzsönyi hétvégénken olyan szerencsénk lesz, hogy Mikulás napján leesik a hó és miközben nézzük bent a kandalló ropogó tüzét, kint csillogva zuhannak sorra a hópelyhek. De mégis így lett, pedig a Börzsönyi ékszerdoboz már a hó nélkül is egy igazi kis mesebeli erdei házikó.
Már régóta készültünk, vártuk a december hatodikai hétvégét, hogy végre élőben is megláthassuk azt, ami már látszott a honlap képeiből is: egy minden részletében szeretettel és odafigyeléssel létrehozott szálláshelyet, ami minden kényelmet kielégít. Este az aranyos kis kertből nem láttunk sokat, láttuk azonban, ahogy a sötétben megcsillan a megannyi hópehely. Így nem is volt kérdés, hogy a kipakolást követően mi lesz az első dolgunk: a tágas, kerti jacuzzi, ami hívogatóan meleg, gőzölgő vizével és buborékjaival várt minket. Pezsgőbontás, ruha le, fürdőruha fel, a logózott pihe-puha fürdőköpenyt pedig magunk köré csavartuk és papucsban kicsoszoktunk az éjszakába, hogy aztán alámerüljünk a gőzölgő vízbe. A házikó hangulatfényei körülöttünk világítottak, a kiskutyánk, Kacat pedig szimatolva fedezte fel az erdei kertet és ugrálva kapkodta a lehulló hópihéket közben. Nem is tudom a pezsgő, vagy a jacuzzi buborékjai voltak-e kellemesebbek, de így a kettő együtt nagyon megadta a hangulatot. Azt hinné az ember, ezt már nem is lehet fokozni, pedig de!
Mikor teljesen kiáztunk és bementünk a házikóba melegedni, indulhatott a kandallós-karácsonyi filmnézős-ajándékozós része az estének. A fahasábok már készen vártak ránk egy kis kosárkában, minden elő volt készítve egy tökéletes kandalló élményhez. Pikk-pakk kész is lett, ropogott a tűz, de még milyen! Este „jött a mikulás” piciny kis családunkhoz, ebben a csodakunyhóban, kapott ajándékot Kacat is-nyilván-Gergő is, én is. Ekkor aztán nagyon vacilláltunk egy bögre forró csokoládé, vagy egy üveg bor között –mindkettő igencsak passzol a házikó hangulatához- aztán végül a bor győzött, hát igen igen, ünnepi időszak, vagy mi. Az okostévé netflixel, meg mindenféle megosztó oldallal már csak hab volt a tortán, be is kapcsoltuk a Télapu c. retro karácsonyi filmet, ami Gergő nagy kedvence és minden évben megnézzük Mikuláskor. Hol a képernyőt bámultuk, hol a ropogó tüzet, vagy az ablakon kívül zuhogó csilli-villi hófüggönyt.
És az ágy. Egy jó nagy, pihe-puha, olyan igazi filmes, sok párnás ágyikó várt minket este, a galéria részen, ahova Kacat inkább nem jött fel, maradt a kandalló mellett, vagy épp a szőrös szőnyegeken, aminél puhábban még talán sosem aludt. Az egész estét, mintha fejbe kólintottak volna, úgy aludtuk át, majd madárcsicsergős szép reggelre ébredtünk, ahogy az egy jóravaló erdei házikótól elvárható. Csakhogynem a hét törp nem tért be hozzánk, pedig minden másra figyelmeztetett minket Gabi, a tulajdonos. Mókusok, vaddisznók, rókák, kutyussal vigyázni, mert kitúrták a kerítést! Ó Kacat gyáva nélkülünk, mint a nyúl, nem megy el, meg amúgy is mindenkit elijeszt 3 kilométeres körzetben az ugatásával, mondtam én és így is lett. Pedig még a kis madaraknak is volt kikészítve finom csemege, hogy oda jöjjenek lakmározni és esetleg együtt reggelizünk, na de nem Kacat jelenlétében!! Ő ugyanis nem csak, hogy hírül adta az erdő egész azon részének, hogy megérkezett, fölébredt és bizony még mindig itt van, de a madarak reggelijét is neki állt falatozni, amit egy jó kis reggeli fogócskával tudtam csak megakadályozni.
Nappal pedig a kert is igazán elbűvölő volt, nincs is rá jobb szó. Láttuk nyomát, hogy itt bizony tavasszal, nyáron is igencsak jól lehet pihenni, mert van ám tűzrakó helyiség meg minden, mi szemnek, testnek ingere. Mert hogy még lávaköves masszázst is igénybe lehet venni előzetes bejelentkezéssel, amit én bizony meg is fogok tenni legközelebb.
De a környék sem utolsó, sétáltunk a dunaparton, átugrottunk Verőcére, meg a környék egyik legjobb pékségébe, a Béke pékségbe, amit ki ne hagyjatok, ha erre jártok! Aztán vissza is tértünk a kis kuckóba, a „dobozba”, ahogy tulajdonosai hívják, egy kis délutáni forróteával egybekötött olvasáshoz. Tényleg arra van kitalálva, hogy elvonulj kicsit, pihenj, relaxálj, kényeztesd magad, a modern világ minden kényelmével együtt, és bizony ebből a pizza rendelés sem maradhat ki, mi is így tettünk, a Sínen vagyunk pizzeriából rendeljetek bátran, letesztelt, finom pizzát fognak küldeni!:)
Elmenni fájó is volt, el is döntöttük, hogy ide még vissza jövünk, lehetőleg minden évszakban, mert biztosan más a „doboz” képe és hangulata tavasszal, meg nyáron, meg ősszel (!), főleg ősszel, ami a kedvenc évszakom, csodálatos lehet a rengeteg színes levéllel, na szóval egész biztosan vissza kell még mennünk. Addig pedig menjetek ti és vigyétek négylábú barátaitokat is, Kacat is ajánlja a Börzsönyi ékszerdobozt, sőt azóta is azt meséli a futiban a haverjainak, hogy ő volt az úr az erdőben, egy erdei állat sem merte oda dugni a képét, úgy elijesztette őket, amúgy meg olyan jókat lehet szunyókálni a kandalló mellett, hogy mikor fölébred az eb, azt se tudja milyen év van.
Írta: Aján-Baróthy Borbála
